A bölcsesség
Egy nagyon fontos fogalom, a spiritualitás megtapasztalása, a fejlődés velejárója, a bölcsesség. Az igazságot, csak az képes felismerni, aki bölcsé válik. Valaki hozza magával, valaki itt szerzi meg a földi élete során és egy következő életben kamatoztatja.
A velünk született bölcsesség, előző életek tapasztalásai által jön létre. Minden amit már előzőleg megéltem, valamit hozzám tett, tudással gyarapított. A következő le születéskor, ezt a tudást alkalmazni lehet, ha már önmagammal tisztában vagyok, könnyen felszínre lehet hozni, a velünk született bölcsességet. A bölcsesség tudások halmaza, melyet alkalmazni is képes vagyok, a mindennapi életben. Hiába érzi valaki a benne rejlő erőt, tudást, ha nem tudja alkalmazni, akkor nem ér vele semmit. Egy bölcs ember, a tudását már könnyen kitudja terjeszteni másokra és segíteni tudja, az alatta lévő társait. Aki ezt hozza magával előző élteiből, az nevezhetjük szerencsésnek, persze neki előzőleg kellett átélnie a kihívásokat, ezt nem lehet megúszni.
A keleti kultúrákban a bölcs embereket, nagy tisztelet övezi, illetve még vannak olyan régiók, ahol ma is vezető pozícióban vannak. A sok tapasztalat által, jó vezető lehet belőlük, aki irányítani, terelni tudja az embereket. Fontos, hogy ők már nem egóval léteznek, nem saját érdekeiket tartják szem előtt, közösségi karmát is szolgálnak. Ami nekik jó, más embereknek is jó lesz. Őket követni azt jelenti, követem azt, aki tudja az igazat. Keleten a tisztelet együtt jár a tudással, aki tud, azt tisztelik, azért amit előző életeiben megtapasztalt és most átadja azoknak, akik még az útjuk elején járnak. Ez egy felelősség is egyben, tudni, érezni azt, kinek, mikor, mi az amit át lehet adni, amit meg lehet osztani. Egy magasabb szinten lévő embernek, meg kell látnia, ki hol tart az életében és ez alapján viszonyulni hozzá. A bölcsesség egy olyan feladat az életben, amikor tudást kell átadni a többi embernek és nem magunkban tartani, de igazán bölcs csak az, aki tudja az átadás helyét, idejét és módját. A tudás átadása, nem anyagai jólétet szolgál, itt nem ez a lényeg.
A bölcs embert onnan ismerszik meg, hogy igaz minden szó ami elhagyja a száját és minden amit leír, amit tesz. A bizalom, felé könnyen kialakul, azt lehet érezni, ha ő mondja, vagy teszi, akkor elhiszem. Sok emberben ott rejtőzik a mester és sok emberben majd egyszer fog, vannak persze önjelölt "minden tudok", velük vannak teli a promóciós oldalak, ők könnyen gyors felemelkedés ígérnek, amiért nem kell csinálni semmit és az anyagi haszon szerzést tartják fontosnak (ezek az emberek nem bölcsek).
Egy bölcs, szerény és alázatos, mert tudja, a tudást nem magának kapta és nem élhet ezzel vissza, mert az rossz karmát vonzana magához. Soha nem akarja rád kényszeríteni mit tegyél, mit ne tegyél, csak élettapasztalataival segít, a saját megtapasztalása a minta. Keleten ez még mindig nagyon fontos, egy szellemi vezetőt követni olyan, mint egy térkép, mely segít az úton, ha eltévednénk. Gurunak is hívják őket.
Csak úgy persze nem lehet valaki mester, neki is próbatételeket kell kiállnia, ez alapján ismerszik meg és a közösség elfogadja őt. Ez egy régi tradicionális forma, melyet a modern kor, nem igazán akar elfogadni. A hozott tudás pedig egy olyan érték, mellyel élni kell, az univerzális rend fenntartásához. Az ősi kultúrák ezt tudják, az indiánokat nehezen fogadják be, sőt egyáltalán nem tartják őket tiszteletben, de ott van Tibet és még lehetne sorolni azokat a nép csoportokat, melyek nagy adag ősi tudással rendelkeznek. Rémisztő az újkor számára a megfoghatatlan, megmagyarázhatatlan, irányíthatatlan tudás és ez még ráadásul működik is.
Fontos lenne, hogy olyan emberek osszák meg a bennük lévő tudást, akik előző életek tapasztalati láncaival segíteni képesek és nem rombolni. Ha valaki nyitott szemmel jár, bármikor észre veheti ki bölcs és onnan meríthet tudást. A bölcsesség hozzá segíti az emberiséget a fejlődéshez, önmagunk megismeréséhez, és ez által, egyszer a tanítványból is bölcs mester lehet.