A csend
A napi rohanásban szükséges, olyan tevékenységet végeznünk, amivel lecsendesülhetünk. A külső zaj forrása, mi magunk vagyunk emberek. Nehéz ezt elismerni, de a környezetben a legtöbb zajt, mi okozzuk. A kikapcsolódás, kikapcsolás, lecsendesíti az elmét. Mindenki megtalálhatja önmaga csöndjét.
Egy ember, egy nap, nagyon sok zajjal találkozik. Azok akik nagyvárosban élnek, fokozottan vannak kitéve, a külső hang hatásoknak. Ilyen a forgalom, különböző gépek, az emberi tömeg hangja, és még sok más hang rezgés. Mindenki bocsájt ki magából rezgést, a hangok által ez fokozódik. Ezek lehetnek pozitív, vagy negatív rezgések. Minél több ember tartózkodik kis helyen, annál nagyobb hangzavar alakul ki. Ez jellemző a nagyvárosokra, sokan vannak egy kisebb területen, sok különböző hatás éri őket, köztük a hanghatás az, amely igen nagy. Az ember megszokja a ezeket a hangokat, mivel mindennap találkozik velük. Egy kisebb településen, például egy kis városban, faluban, sokkal kevesebb ilyen inger éri, az ott élőket. A környezet nyugalma, rezgése, jobban érzékelhető. Ezek a rezgések megnyugtatólag hatnak minden ember lelkére, testére, szellemére.
A fák, bármilyen hihetetlen, de nem csak a levegő tisztításában töltenek be fontos szerepet. Nyugtatólag hatnak az emberi lélekre, testre, szellemre, olyan rezgéseket bocsájtanak ki magukból, ami azt az érzését kelti bennünk, hogy béke van. Ha valaki ki megy a természetbe és sétál egyet, a fákon kívül minden más növény rezgését átveszi. Ezek a rezgések, a bennünk lévő nyugtalanságot oldják. A külső zajok okozta, negatív hangok kizáródnak. A testünk egy olyan ritmust vesz fel, ami nekünk megfelelő. Mikor egy ilyen környezetbe kerülünk, egy zajos napból, észre vehetjük idő kell a testnek, léleknek, szellemnek, hogy le lassuljon. Így érzékelhetjük azt, mennyire felgyorsult világban élünk. A környezetben viszont olyan időt érzékelhetünk, ami a természet, az évszakok váltakozásának megfelelő. Egy teljesen más ritmust vehetünk fel. Itt úgy érezhetjük, mintha elvesztenénk az időérzékünket.
Minden érzékszervünkre hat. A színek, az illatok. A fák, növények a földből táplálkoznak, onnan merítik az energiát. Ezt az energiát, adják át nekünk. Egy séta alkalmával megtapasztalhatjuk, mennyire el lehet lazulni, ki lehet kapcsolni. Amint nyugalmi állapotba kerülünk, át éljük a belső csendünket. Az előző bejegyzésekben volt szó a "középről", arról a bennünk lévő helyről, amiben békét találhatunk. A természet segíti ezt a benső egyensúlyt megtalálni. Ha egy zajos, rossz napon kiballagunk, teszünk egy sétát, meg van a lehetőség a középpontba vissza térni.
A szellemnek, a léleknek, de még a testnek is szüksége van a csendre. Egy olyan időre, amikor nem kell úgymond használni magunkat, csak "lenni" a semmiben. Mert a "semmiben" lenni, a "minden". Nem kell gondolkodni, figyelni, beszélni, fizikailag, szellemileg tevékenykedni. Kikapcsolni önmagunkat, annyit jelent, mint megtalálni a csendet. A természet nagy segítség lehet, ha keressük a társaságát.