A folyamatos változás 2.rész
A folyamatos változás, a folyamatos fejlődéssel párhuzamosan létezik. Minden tapasztalás egy lehetőség arra, hogy fejlesszük önmagunkat, ez által a környezetünket, ez a tapasztalás folyam egy konstans folyam, amellyel lehet sodródni, és tudatosan kialakítva haladni.
A testünk maga az idő, de nem az órával azonos értelemben, inkább hasonlít egy homokórához. Vajon az idő megfelelő ennek a változásnak, és fejlődésének a mérésére? Az óra nem tudja visszaadni azt a folytonosságot, ami zajlik az életünkben sebesség szempontjából, jelenleg a személyem nem ugyan az, mint aki ennek a mondatnak a végére ér. Olyan gyorsan változunk, hogy nem lehet megmondani kik vagyunk, mivel minden pillanat alatt hat ránk valami, vagy valaki, és ez a személyünket formálja. A homokóra, mint eszköz a legjobb arra, hogy jellemezzük a körülöttünk és bennünk zajló állandó változást, egyik fele üresedik, amíg a másik része telítődik. Így történik bennünk is, a szellemünk, lelkünk tisztul, kiürül, ezzel szemben a testünk, emlékekkel töltődik, vagyis megtelik.
A változás, valamint ezáltal szerzett tudás, nem külső anyagi formában fog megnyilvánulni. Ez a folyamat mondhatjuk úgyis, külső szemnek nem látható, de a környezet érzi, hogy elmozdult a folyamatban lévő illető személyisége. Nem megfogalmazható ez, de érzékelhető, a buddhizmusban mondják: a személy terheli a környezetét önmaga változásával. Azok, akik nem tudják felvenni a tempót a formálódó személlyel, nehezen értik ezt a megváltozott helyzetet, ami nem az ő hibájuk. Ez a változási folyamat, sokszor lecseréli az adott személy körüli kapcsolatokat, például barátságokat. Természetesen vannak fix személyek az életünkben, ez nem véletlen, velük sorsfeladat, és karmaoldás zajlik ebben az életben. (előző blog bejegyzésben lehet erről olvasni bővebben).
A másik fontos észrevétel, ami eddig fontos volt az egyén számára, az most már jelentéktelen lesz. A változással, mást vélünk értéknek mint korábban, ez így van rendjén, a tudatállapot változással felcserélődik a fontossági sorrend is, sok kultúrában azt mondják "elhagyom a méltatlant, a méltóért". A körülöttünk létező világot, a folyamatos változás és fejlődés közben, elkezdjük nem külső befolyás által látni. A rossz és jó oldalával együtt, ugyanígy önmagunkat is, ez által tudjuk elfogadni, és megszeretni a körülöttünk létező környezetet, és azt, ami mi vagyunk.
A belső változási folyamatok kivetülnek a térbe, olyan ez, mint egy tükör, amiben láthatjuk a bennünk zajló konstans tapasztalások és a tudásunk elegyét. A átlényegülés hatásfoka, valójában a körülöttünk lévő visszacsatolásokból szűrhetőek le, amelyek a tükör funkcióját látják el. Minden hatás, ami önmagunk origójából indul, egy visszahatást generál a külső térből, ez a válasz reakció arra, mi zajlik bennünk. A külső probléma forrását, mindig önmagunkban kell keresni, ugyanis a környezet erre reagálva válaszol.
Az idő által létezve éljük át a haladás hatását, mellyel párhuzamosan a szellemünk és lelkünk is fejlődik ebben a létünkben. Elengedhetetlen a tapasztalások átélése az emberi kiteljesedéshez, amely a változás áramlatának velejárója. Az "egész" egységének érzéséhez, a folyamatos változás biztosíthat lehetőséget.