A megtapasztalás fontossága
Az életünk kezdete után, jön egy tanulási fázis. Olyan élményekkel, eseményekkel fogunk találkozni, amelyekkel tapasztalatokat szerzünk. Ezek a megtapasztalások a földi élet velejárói, de vajon honnan ismerhetem fel a nekem való helyzeteket, lehetőségeket? Ezekre keressük most a választ.
Az ember megszületése után, azonnal tapasztalatokat gyűjt a földi életben. Egészen fiatal korban kezdődik ez a folyamat, egyededül, vagy társakkal történhet meg. Nincs olyan személy, aki ne élne át valamilyen tapasztalat szerzést, ebben az életében. A fejlődéshez, keresztül kell menni bizonyos eseményeken, érzelmeken, helyzeteken.
Ezek a megtapasztalások lehetnek, külső és belső átélések. Fizikailag, szellemileg és lelkileg is megtörténhetnek, de ezek kombinációja is létre jöhet. Az a tudás amivel születünk, tapasztalások útján fog kibontakozni, megmutatkozni. A tudatosság, itt is nagyon fontos, csak olyan tapasztalatokat kellene megélnünk, ami a sorsunk velejárói. A fizikai valónk, vagyis a testünk segíti az élmények begyűjtését, megélését. Ami bennük megszületik, a test által fizikailag is megvalósul, anyagot ölt. Nem mindig fizikai síkon tapasztalunk, szellemi és lelki síkon is történhetnek az események. A tudatossággal, a nekünk erre az életre járó megtapasztalásokat éljünk át, ami lehet jó és rossz is egyaránt, de a létünket, önvalónkat építi, fejleszti.
A keleti tanok, kultúrák azt vallják, a tapasztalás miatt létezünk ebben az életben, mert csak arról alkothatunk véleményt, amit már egyszer átéltünk, csak azt tudjuk elengedni, ami már egyszer a miénk volt. Azok a guruk, tanítómesterek, akik valódi értékeket képviselnek, az általuk megtapasztalt tudást adják át tanítványaiknak. Ők úgy vélik, minden ember más sorsfeladattal érkezik erre a földre, ezért a megtapasztalásaik is különbözőek lesznek, ez függ a belső tudástól és annak alkalmazásától. A mesterek olyan fokú tudásra tettek szert, ami arra predesztinálta őket, hogy osszák meg ezt másokkal is. Buddha tapasztalatait, manapság tanoknak nevezik, ő azt írta le ami vele történt. Később követői lettek, akik alap igazságokat, tanításokat kaptak tőle. Honnan lehetett tudni ki az igaz mester, a válasz egyszerű, az ő szájukból igaz volt a szó. A tanítók követőikre, valamint más emberekre is hatással voltak, ősi bizalom lengte körül őket. A mai napig minden ilyen nagy tudással rendelkező guru, követőkre talál.
Minél tudatosabb létben létezik valaki, annál könnyebben és a dolgokat megélve járhatja útját. Az összefüggések, amelyek önmagunk megismerése által jönnek, egy folyamat részei, ilyenkor lehet átélni azt, hogy egyik dologból, adódik a másik dolog. Segítőnk lehet és követhetünk mestert, de a sorsunkat mi magunk fogjuk átélni. Minél mélyebbre ásunk önmagunkban, annál folyamatosabb úton járhatunk. Az események, melyek megtörténnek velük, nem kerülőutak lesznek. Minden egyes pillanatban, a jelenben létezhetünk tapasztalásaink által. Közösen megélt karmikus, és sorsszerű kapcsolatokkal a jelben vagyunk, mégis oldjuk a múltbéli terheket is egyszerre. Ez egy tanulási periódus a tapasztalataink által, hibákból okulhatunk, hogy ne ismételjük őket, a jót pedig szintén alkalmazhatjuk, újra meg újra életünk során.
A megélt tudásunkból, emlékképek lesznek, melyeket eltárolunk, lenyomatot fognak képezni bennünk. Amikor arról beszélünk lehet- e vissza felé utazni a múltba, akkor a válasz nem, de az emlékképekben utazhatunk. Fizikailag nem tudunk ezekbe a helyzetekbe megjelenni, viszont azokat az érzéseket, illatokat, hangulatokat újra élhetjük, ezeknek a megtapasztalásoknak köszönhetően. Például, ha valaki emlékszik a nagyi konyhájára, amit körbe lengett a finom sütemény illata, azt ismét felelevenítheti az illető. Az már egy más kérdés, hogy nem tudjuk az anyagban is megjeleníteni ezt, nem tudunk a süteményből enni, de az érzés, emlék bennünk marad.
Következő leszületésnél, ezek a megtapasztalások velünk jönnek ide a földre, igaz nem tudjuk honnan derengenek, de elő jön egy déjá vu érzés, valahonnan mintha tudnám, emlékeznék rá, pedig ebben az életben még nem éltem át ezt.
Az utunk tapasztalat szerzéssel van kikövezve, minden ilyen folyamat fejlődésünk elősegítője. A testünk részt vesz ezekben a átélésekben, a fizikai megvalósulás részese. Szellemünk és lelkünk egy másik dimenzióban érzékeli tapasztalatainkat. Minden tudatos megtapasztalással, egyre jobban megismerhetjük önmagunkat, a bennünk rejlő teremtő erőt.