"Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra"
Weöres Sándor idézeténél jobban nem is lehet megfogalmazni, milyen kollektív sorsfeladat vár a létezésben minden emberre. Mi a közös pont, ami összekapcsolja az eget a földdel, amely által összeköttetés létezik, és ebben a kötelékben mi a szerepe az embernek. Vajon maga a költő mire gondolhatott...
Filozófiai kérdések sora érlelődik ebből az idézetből, de talán kezdjük az elején. A föld és az ég között található a levegővel teli tér, a földön és az univerzumban légüres térrel telített minden, mi emberek a levegővel teli térben létezünk ég és föld között. Az emberi test a föld megtestesülése fizikai formában, amíg a szellem és a lélek az égbeli, formailag nem látható közeg csatolmánya.
Nekünk embereknek a két végpont között, a közép békével teli egyensúlyának megtalálása ígérkezik, a létezés kihívással teli feladatának. A gyökerektől indulva kell eljutni az égi célpontig, ahová a bennünk lévő tudás tölti be a létra szerepét.
Amíg az állatok vízszintes testtartásban élik az életüket, mi emberek függőlegesen mozgunk fizikai valónkkal, kivétel az alvás állapotában. Ennek a tézisnek a lényege az, hogy mi összeköttetésben állunk a felsőbb rendűvel, míg az állatoknál, a létra mint olyan nem létezik. A tudás, csak bennünk emberekben honol, az állatok az anyaghoz, a földhöz köthetőek, bennünk rejlik az a képesség, ami az ég felé emel minden halandó személyt. Tehát a lehetőség adott a szellemi felemelkedés magasabb fokára, a létra hasonlata kiváló, azért használjuk ezt a tárgyat a hétköznapokban is, hogy magasabban lévő tárgyakat érjünk el vele. A képletesen bennünk lévő létra szintén azt szolgálja, hogyan érjük el a szellemi fejlődésünk magasabb szintjét, fokról fokra.
A tudás kibontakozásával felelősség is párosul, minél magasabb fejlődés bontakozik ki, annál nagyobb az " alsó szinten" lévőkért az összetartozás köteléke. Mindenki volt a létra alsó szintén, ez a kezdete a bennünk élő ősi érték kibontásának.
A haladást ebben az esetben sem lehet siettetni, miden egyes foknak szerepe van, nem lehet kihagyni egyet sem. A fokozatos felemelkedéshez szükséges a földi támaszték is, mely korlátok közzé tereli az energiákat, azt mondják a felsőbbrendű is korlátozta az eget a földtől, a különböző kontinenseket, például maga az idő is egy korlátozó tényező a földön létező élőlények számára, vagy a testünk is az, ha ezek nem lennének határtalan áradás kezdődne el.
A bennünk lévő tudás kibontakozásának függvénye, a "létra" fokainak megmászása, minél magasabbra jutunk, annál közelebb kerülünk az éghez...