Az étel...

Ahogy a szellemmel és a  lélekkel, úgy a testtel is kell foglalkozni. Nem mindegy, milyen ételeket viszünk be, a szervezetünk be. Az egész testrendszerre hatással lesz az, amit naponta elfogyasztunk és befolyásolja, az egész napi közérzetünket. 

"Az vagy, amit megeszel". Sokan hallottuk már ezt a mondást, de mégis nehezen figyelünk oda arra, mit viszünk be a szervezetünkbe, a mindennapok folyamán. Indiában a guruk azt vallják, nem mindegy kifőzi az ételt. Szerintük, aki főzi a családban, vagy bárhol, ahol étkezünk, a saját energiáit, érzéseit, gondolatai viszi bele a készülő étekbe. Például a guru azt mesélte, Gandhi börtönben volt, és az ott készült ebéd után erőszakos gondolatai támadtak, utána akart járni miért történt vele ez. Kiderült az ebédet, egy elítélt készítette, aki erőszakos hajlamokkal rendelkezett, ezért támadt neki is ilyen gondolata. 

A szeretetet is bele lehet "főzni" az ételbe, hihetetlenül hangzik, pedig így van. Aki egy családban főz, annak a szívét, lelkét bele illik tenni az ételbe. Általában az anyák, nők szoktak főzni egy családban. Indiában ez nagyon fontos hagyomány, már gyermekkorban tanítják a lányokat az ételek készítésére, hogy felnőttként a családjuknak, olyan energiát adjanak át, ami feltölti őket. Indiában a hagyományőrző nők, nem dolgoznak, otthon vannak nehogy kívülről érkező negatív rezgéseket közvetítsenek az ételeik által. A nőknek nemcsak ezért érdemes megtanulni főzni, ez egy rituálé, amikor valaki érintkezik olyan alapanyagokkal, melyek a természetből származnak, ő is töltekezik belőlük. Aki főz, ezt megtapasztalhatta már. Ezért hat nyugtatólag mindenkire, aki gyakran csinálja, ezt a tevékenységet (még ha, fáradtan is kezd hozzá). 

Az "otthon melege" szokás, tradicionális területeken még megtalálható, például indiaiak, olaszok, magyarok, mexikóiak és még lehetne sorolni, itt fontos a meleg étek. Ahol a öregebb generáció tanította a fiatalokat, ott élnek ezek a hagyományok. Akármilyen zord világ van odakint,  ha egy  barátságos helyen valaki meleg étellel vár minket, rögtön jobban érezzük magunkat. A betegséget, meglehet folyamatos jó ételek fogyasztásával előzni és gyógyítani. Minden, ami szeretettel készül, így az étel is, jó a testnek és a léleknek, ezt a nagymamák nagyon tudták. Biztos mindenkinek emlékszik arra, mikor még aludt, de valaki a konyhában már hajnalok hajnalán sertepertélt és finom illatot lehetett érezni az egész lakásban. Ha az embereket megkérdezzük, mi volt az ami az otthon nyugalmát felidézi, sokaknak ez az emlék jön elő.  Ők közel voltak a természethez, saját maguk termesztették a zöldséget, gyümölcsöt, állatokat tenyésztettek fáradságos munkával, de szeretettel.  Soha nem pazaroltak, a kukában  nem lehetett sok maradékot látni, mert ők tudták, honnan jön az alapanyag, ezért tisztelték azt. Ősi hagyomány az alapanyagok, ételek megszentelése, több kultúrában szent dolog, étkezés előtt sok országban imát is mondanak, addig nem is kezdhetnek hozzá az étkezéshez. Ez azért van így, mert régebben nem mindig volt étel az asztalon a szegénység miatt, tehát hálásak voltak, ha volt mit magukhoz venni. Adománynak tekintették a teli asztalt.

A szervezetünk egy jól megtervezett rendszer, amely felismeri a természetből származó dolgokat. Manapság sok olyan élelmiszerrel találkozhatunk, melyek nem természetes eredetűek. Ezeket a testünk nem ismeri fel, vagy nehezen bontja le őket, vagy egyáltalán nem tudja lebontani. Sok energiájába kerül, kiszelektálni a mű dolgokat, egy plusz leterheltség. Ilyenkor az ember érezheti magát levertnek, rossz kedvűnek, pedig csak olyan ételt evett, amit a teste nehezen emészt meg. Ezekből semmilyen energia nem származik, tőlünk viszont elveszi azt. Ezért fontos a táplálék bevitel, ami a természetből jön, az nekünk való, ami nem, az egy idegen anyag, amivel nehezen tud mit kezdeni a testünk. 

A megtisztulás egyik formája, amikor csak könnyű ételeket veszünk magunkhoz, ezáltal a szervezetünknek segítünk, hogy a méreg anyagok távozzanak belőlünk. Ilyen napokat be kell iktatni, mert a test is szeretne kissé megpihenni és teher mentes lenni, hogy utána újult  erővel dolgozhasson. Az tévhit, hogy fogyunk és ennyi, pedig nem ez a lényeg. A testi megtisztulás, együtt jár a lelki tisztulással, nincs egyik a másik nélkül. Az epe, máj például az érzelmekért felelős, ilyenkor viszont a lelkünk is elengedi a  negatív érzelmeket (harag, düh, méreg, irigység, múltbéli sérelmek... stb). Ehhez nyugalomra van szükség, elvonulni, vagy egy csendesebb napot tartani, olyan ez mint egy tartály, ha teli van szeméttel  egyszer csak kifog borulni, az pedig nem jó. A tavasz például nagyon alkalmas időszak erre, itt összhangban lehetünk a természettel, ahogyan ő újul meg, úgy mi is megtehetjük. A testet és a lelket, a tisztulási folyamatban nem érdemes elválasztani, egyik nincs meg, a másik nélkül. 

A végén mi mással is zárhatnánk, minthogy egészségünkre! Milyen jó magyar kifejezés, az egészre jó hatással legyen, nem csak a testre, hanem a lélekre is, az egész lényünkre. Úgy tiszteljük a testünket, ha megválogatjuk azt, amit magunkhoz veszünk. A keleti kultúra szerint a testünk, a mi templomunk, mely szent. A megfelelő étel, pozitív rezgést ad a testnek, ezáltal energiát, melyre a nap folyamán szükség van. Ha "szeretetet eszünk", azt tudjuk mi is tovább adni, ez pedig, csak megfelelő táplálék magunkhoz vételével érhető el.  Amikor szeretettel főzünk, ezt a rezgést adjuk az ételünkbe tovább, aki pedig eszik belőle, az belőlünk töltekezik. Ki gondolná, hogy a főzéssel, energia átvitel történik, mert minden, mindennel összefüggésben van. 

A főzéssel hagyományokat ápolhatunk, közösség összetartó ereje van, egészségmegőrző és jó a testnek, és a léleknek. 

Folyt. köv.