Az idő 3.rész

Az idő határvonalakkal rendelkezik egy egyén számára, keretet ad a létezésnek, de közben a szellem és a lélek időtlen. Vajon az "örök" fogalma mennyiben hat az egyénre itt a földön, és ennek az érzékelése lehetséges- e az itt élők számára?

Sokszor hallunk a jelenről, múltról és a jövőről, az idő jelenség meghatározásában, viszont annál kevesebbet az öröklétről. Rögtön egy kérdés merül fel az elmélkedő számára, ez egyáltalán az idő meghatározásokhoz sorolható-e, ha igen miért nem hallunk róla sehol sem?

A szellem és a lélek az öröklétben vannak jelen, így ők időtlenek, mégis az egyén érezheti úgy, hogy egy folyamatos jelenben van. A folyamatos jelen a tudatosság egyik ismérve, a szellem, lélek és a test hármasának összehangolt áramlása az időben. A test, mint határvonal tartja kordában a szellemet és a lelket a tapasztalás menet közben, egy fizikai határvonal a láthatatlan számára. Jöhet a filozófiai kérdés, de ha láthatatlan, akkor miért kell neki határt szabni? A láthatatlanságuk ellenére, a szellem és a lélek egy létező energia, az örökből származnak, az Univerzumból, minden, ami az Univerzumból származik szemmel nem érzékelhető, mivel fizikai formában nem nyilvánul meg, így nincs az időben.

Az egyén fizikai megtestesülését a szülőktől származtatjuk, de a szellem és a lélek nem tőlük ered, ők az univerzumból jönnek, tehát az időtlen, az idővel kéz a kézben jár a leszületés során.

Az élet ellentétes összefüggések halmazából tevődik össze, az egyén feladata az egyensúly megteremtése a földi létben. A közép megtalálása, a jelen idő átélésével azonos, viszont az állandó pillanatban élés, az öröklét megtapasztalásának élményével egyenértékű.

Szubjektív kérdés, ha folyamatos jelenben van az egyén lassítható -e az idő haladása?

Valószínűleg nem, de a szellem és a lélek fejlődése visszahat az időben, ezáltal tisztul a karmikus szennyeződésektől, a gyermekléthez hasonló állapotba kerülhet. Ebben az állapotban a szeretet energiáján rezeg az egyén, tehát semleges középpontban van. A belső fiatalság, külső "szépséggel" párosul, függetlenül az emberek sémájára kialakított kormeghatározástól. Erre mondják az örök fiatalság titka, a belső harmóniában rejlik.

Az időben áramlani az egyénnek, fizikai testtel lehetséges. A meditáció segíti az üres állapot elérését, amikor a test nyugalmi állapotban az időben áramolva, nem cselekszik, a szellem és a lélek az időben szabad lesz. Az indiaiak "üres edénynek" hívják ezt az állapotot, ilyenkor kiürítik az önmagukat, hogy újra legyen hely az edényekbe tölteni a tudást, a meditáció, ezt az időtlen állapotot próbálja meg elérni.

Az öröklét, az idő szilánkjainak összessége, mégsem egy határvonal az egyén számára itt a földön, határtalan szabadság érzéssel párosul.

A távol keleti kultúra nem harcol az idő múlásával, próbálja az öröklét élményét átélni itt a földön, az egyén külső és belső világát összehangolni, tudatos létben lenni. Ez a kultúra az univerzumi rend szerint halad, nem az óra járásával együtt, a napi rutint a természethez igazodva élik meg. Ők úgy tartják, a természet maga az idő, a megnyugvás keresése a zöldben vissza állítja az egyén rezgését az univerzumi harmóniába. Zen kultúrát időtlen időnek nevezik, a buddhizmusnak ez az ága sokat fogalakozik a kert rendezéssel, a természet szépségével. A pillanat végtelenségét, nem- állandóságot, és nem időt jelenítenek meg alkotásaikkal.

Nagy paradoxon ez a nyugati kultúrával szemben, ami kialakított ebben is egy rendszert, ez viszont nem igazán működik, mert van, ami soha sem változik, ilyenek a földön élő teremtmények is. A világ változásával magát az egyént is szeretnék ehhez rendszerhez formálni, de ez lehetetlen mert az egyén fizikailag változó, viszont a szellemileg és lelkileg az örök dimenzióban van, így az idő nem hat rá, tehát folyamatosan pillanatban van.

Folytatás következik...