Az idő 1.rész

Ugye mindenki ismeri az idő fogalmát? Az órát, mely napjaink része, az idő mérésére használt eszköz. Ehhez igazítjuk sokan a napi teendőnket, egy rendszert visz az életünkbe. A régi korokban élő népcsoportok, a természet változásához alkalmazkodtak, ezt tartották "órának", valamint az égi testek mozgását. Most nem tudományos megközelítésből próbáljuk elemezni az időt fogalmát, hanem spirituális szempontból.

Az ember egy három síkú lény. Test, lélek és szellem egységében létezünk. Míg a testet egy anyag, megfogható, szemmel látható, tapintással érzékelhető, addig a tudattal, és a lélekkel nem ez a helyzet. Nem látható, érzékszerveinkkel nem érzékelhető, mégis bennünk létező "valamikről" beszélünk. 

A test egy olyan anyag, amelyen az idő jelei érzékelhetőek. Az öregedés által tapasztalhatjuk, szó szerint a bőrünkön, az idő állandó múlását. A tudat és a lélek, testben él a földön. Ahhoz, hogy valaki a sors feladatát tudja teljesíteni, kap egy vázat. A fogantatással kezd kifejlődni, majd a születéssel érkezik erre a világra. Mondhatjuk azt is, hogy a tudat és a lélek testet ölt.  Mindenki, épp olyan testben létezik, amire neki ez a földön szüksége van. Egy idő korlátról beszélhetünk, egy otthonról, mely szállást biztosít. Hasonlíthatjuk egy homokórához is, amiben peregnek a szemek, múlnak a percek és telnek az órák. Az állandó változás folyamatának a része. Egy pontosan megmunkált szerkezet, mely külső ingerekből kap impulzust. Egyensúly megteremtése akkor lehetséges, ha a test harmóniában van a szelemmel és a lélekkel. Ennek a hármasnak a jól működő egysége, teremti meg bennünk a békét.  Ilyenkor keletkezik egy érzés, gondolat, megérlelem aztán kimondom, majd ennek hatására cselekszem. Ha itt zavar keletkezik, például nem azt fogom mondani amit gondolok, vagy nem azt cselekszem amit érzek. Az önmegismerés folyamata ezért fontos ebben az esetben, feloldja ezt a  kusza helyzetet, rendet teremt a érzéseinkben, gondolatainkban tetteinkben. 

A testünk a cselekedetre van kitalálva. A szellem, a lélek belső munkáját közvetíti a külvilág felé. Fontos része, az itt megélt életünk tapasztalásainak. 

Folyt. köv.