Az időtlen...

Az idő meghatározására sok elméletet felvázoltak már a tudósok, viszont a filozófusok, guruk, mesterek  az időtlenség létének fontosságán merengenek oly sokat, amíg az egyik a fizikai valóságban keresi az igazságot, addig a másik egy teljesen más dimenzióban véli felfedezni azt. De vajon miért is érezheti az ember azt, hogy idő nélkül való amikor belső utazásra indul...? 

Előző blog bejegyzésekben már volt szó az időről, de elevenítsünk fel néhány momentumot. A szellem és a lélek időtlen, ezzel szemben a test maga az idő, egy fizikai korlát, határt szab a bennünk lévő időtlennek. A nagy kérdés az, miért kell ez a korlát itt a földön? A testen látszanak az idő nyomai, mégis egy védő burkot ad a bennünk létező időtlen léleknek és szellemnek, valamint a fizikai megnyilvánulást segíti elő,  magát a cselekvést. Bennünk elindul egy érzés, gondolat, ez a test által fogja elnyerni a kibontakozást, az időtlen megnyilvánulását, az idő önti formába, ami jelen esetben maga a test.  Minden időtlen megnyilvánul az időben, rajtunk, vagy más élőlényeken keresztül, az ember érzelmen kívül értelemmel is feltudja ruházni a teremtését, cselekvését. 

Az időtlen minden élőlényben ott van és a természetben is, mindent, amit a felsőbb intelligencia alkotott öröklét jellemez, a testet az egyetlen ami a földön jön létre, és a léte ott is fejeződik be. A test azért nem lehet örök, mivel a földet elhagyva életképtelen lenne önállóan, csak segédeszközök segítségét igénybe véve tudna létezni. Ezzel szemben, ami időtlen, az a földön túl is létezik, az idő mint olyan csak a testre hat, a szellem és a lélek itt a földön a testben is időtlen, megnyilvánulni, láttatni magát, csak a test által tudja, tehát az idő és az időtlen itt a földön, kéz a kézben jár egymással. 

Az időtlen kap egy fizikai síkon is látható burkot, amit hívhatunk magának az időnek is, így folyamatban létezik a szellem és a lélek, a jelenben van a test által, aminek az a lényege, hogy a szellemet és a lelket a múltbéli "szennytől" segítsen "megtisztítani", mivel az idő mindig halad a jelenben van, ez a múltat semlegesíti, és a jövőt előkészíti, ebből következik, hogy az időtlen az időben oldja karmáját, és készíti a sorsát, folyamatosan halad, de csak akkor, ha nem néz hátra, sem előre, mert ha ezt teszi, nem halad, egy helyben áll, vagy a múltban , vagy a jövőben és nem a folyamatos jelenben van. 

Minden ami időtálló maradandó, ezt  formálni kell, hogy a teremtés lényegi folyamatát mi emberek is megértsük, ezáltal fejlődjünk, mondhatjuk magunk által váljunk egésszé, tudatos teremtővé, mind az időben és az időtlenben. 

Folytatás várható...