Vers 

Halk érés                                               

Ami a felszínen van, az nem a valóság,

fénytelen csillogás.

Mélyen lesznek az igaz dolgok,

ahol sekély víz el nem mossa.

Időtlen csendben születnek,

lélegzenek, léteznek.

Eggyé válva a világgal fénylenek,

napsütésben szárba szökkennek.

Oda nem ér el sötétség árnya,

vigyázz rá, a magasabban vala.

Megy velünk vándorútra,

elenyészni nem tudna.

Nincs alakja, sem szava,

zajtalan a hulláma.

Emberek azt nem látják,

sejtik, de nem foghatják.

Ott van az a mindenben,

mégis a nagy semmiben.

Benned él majd örökre.

Láthatatlan láncfonatban,

összeillő ágazatban.

Otthon az átmenetben,

menedék a testben.

Egybeforrva, az leszel te, 

a mindenség egy szelete...

/Irházi B./