Vers...

Ihlet érintett állapotban                               

Kanyargó ösvényeken vérvörös nap sugara,
Fénylik, mint ha ő lenne az ég tűzmadara,
Alkonyat a tájon végig hemperegve lépeget,
Izzó piros színnyaláb, ontja az égi fényeket.

Felkelni, felébredni emberek rémálomból,
Nyitni szemet, a letapadt közöny világából,
Égre nézni újra, mint a kikelet üde harmata,
Meglátni, mit szemnek nem lehet valóba.

Szívnek, léleknek meghinteni az érzetet,
Csukot szemmel, áhítattal sejteni részletet,
Figyelő éber orcák, ragyogva magasba fel,
Elárvult szív, lélek tavasza ismételve kikel.

Fénylő glória ragyogva hirdeti örömbe,
Kapuk nyílnak levegőben derengve,
Virul minden, ami eddig titok voltában élt,
Eldobva hevert összevissza, szerteszét.

Fellélegezhet az emberi lét, értelme lényege,
Ami haloványan pislákolt, ott mindenkibe,
Homályosságból, fénylő igazság keletkezett,
Szív és lélek, az örökkévalóságba érkezett.

/Irházi Barbara/