Majd veled...

Őrt áll a tenger, kószán várva a hajnalt.

Körben, csend honol.

Kimosom magamból, lelkem mély foltját.

Kéklő vágyak, melyben ott vagy, köszönnek vissza, tisztán.

Holt tenger csendjében, mélyen lenn.

Veled ébredek.

Mögöttem kezed, mely átölel.

Maradok.

Lásd,  itthon vagyok...