Önelfogadás

Az ismeretek halmazain belül, az ősi megnyilvánulásában rejlő igazság kivetülésének alanya, az Én. Az origó azonos a céllal, azzal a végállomással, amely ebben  a fizikai létben ér véget, de a fizikai testen kívül folytatódik a végtelenbe fut. Fázisokon keresztül valós énünkhöz eljutva, megnyugvást hozva egységbe olvadni.

A kezdet kiindulási pontja, azaz origója, magaslatokból eredve eléri a végső beteljesedését, visszaér a végtelenbe, de addig is sok tapasztalás és belső megismerés vár az egyénre. A befelé indulás, nevezhetnénk spirituális út kezdésnek is, az önmagunkkal való  ismeret kezdete. 

Minden kezdet kissé nehéz, de önismeret nélkül nem érhetnénk meg a világot és másokat sem, a szembesülés önvalónkkal érdekes dolgokat tár fel a mások számára látható, illetve  láthatatlan bennünk létezőről. Ezeknek a tulajdonságoknak, jellemvonásoknak az elfogadása kissé nehézkes, pedig ezek vagyunk mi, amit érzünk, ahogyan viselkedünk, amiképpen viszonyulunk másokhoz, ezek mind az egyénhez tartoznak. 

A keleti kultúrához visszakapcsolódva, Jin és Janról beszélhetünk, mindenkiben ott található a "fekete és a fehér", a kettő elválaszthatatlan egymástól, ez az Univerzumi lét szabálya. 

A mai világban csak a jót kell  prezentálni, azt illik, de sok ember megfeledkezik a benne lakozó kevésbé szimpatikus oldalról, pedig a kettő együtt alkot egy egészet, a világban egységet. Az egyénnek az önismeretében, e kettő elfogadása jelenthet nagy dilemmát. A tökéletes én kép kialakítása ma megszokott, megfelelni valaminek, valakiknek, az uniformizálás jelensége évezredekre visszavezethető, nem új keletű az emberiség számára. Az önismeret első lépése, hogy amennyire egyformák vagyunk mi emberek, annyira különbözünk is egymástól, az emberben lakozó szellemi mindeniknél más, ezért nem jók az összehasonlítások sem, ami az egyiknél bevált, nem garancia arra, hogy a másiknál működni fog. Ennek a felismerése vezet el  a realitáshoz, önmagamat úgy szeressem, ahogyan megismertem valójában,  ha ez megtörténik, az emberben dúló megfelelési kényszer oldódik, majd eltűnik teljesen. 

A bölcs emberek úgy tartják, az önelfogadás nagyfokú energiát szabadít fel, akinél ez megtörténik, egy másik dimenzióba emelkedik. Ahogyan belső változások indulnak el, úgy fogja a környezet ezt vissza jelezni, a külvilág lesz a tükör. Ide illik egy mondás : " Ha magadat megszeretted, akkor szerethetsz másokat is..", ahhoz, hogy szeressem magamat, el kell fogadnom teljes valómat, amivel ide születtem ebbe az életbe. Elfogadom önvalómat, vagyis a sorsomat, amiért itt vagyok, elfogadok egy felsőbb akaratot, a félelmek megszűnnek egységélmény  keletkezik. Itt jelenik meg  a szeretet, magasabb szintre emel, ha én szeretem önmagamat, befogadom a kívülről érkező szeret energiát, és ezt kifelé a külvilág felé is tudom közvetíteni, kommunikációs megfogalmazással élve, "adó- vevő" vagyok. 

Mivel itt a földön minden mindennel összefüggést alkot, egyik lépéstől így jutunk el a másikig, a folyamatban, vagy pillanatban így lehetünk jelen, mondhatnánk azt is, "flowban" lenni. 

A szeretet az alapja mindennek, önismeret elvezet önvalónk megismeréséhez,  önmagunk elfogadásához, a teljességhez...