Ne csak nézz, láss is...

A hétköznapi rohanásban, sokszor nem vesszük észre a dolgok miértjét, lényegét, ilyenkor nem látunk a dolgok mögé, elsiklunk a valóság mellett.  Pedig "látni" annyit jelent, mint a valóságban létezni, a mostban lenni, önvalónkban megélni a pillanatot. 

A körülöttünk lévő világot, minden ember másnak érzékeli. A tudatos jelenlét, megtanít minket a dolgok mögött rejlő igazságok észrevételére, a felszín alatti megismerésére. Egy másik dimenzió síkon való létezés ez, ilyenkor szokták mondani, hogy  két ember másként is láthatja a körülötte zajló folyamatokat, időben és térben azonos a helyzetük, de a dimenzió szint más.  

Az emberi kapcsolatok velejárója a személyes találkozás, ez lehet felszínes, gyors, de lehet egy mély, tartalmas találkozás is. Van egy "vevő", és van egy "adó" ebben a történetben, a másik nyitottságán múlik az, hogy mennyire fogadja be az adótól az információt a vevő. Mindannyian egy találkozáson belül, adók, és vevők is leszünk, ezek a szerepek cserélődnek. Ilyen esetekben az információ áramol, információ cseréről beszélhetünk. 

Ezeknek az információ cseréknek, azért van fontos szerepük az éltünkben, mert tudatosan történve, karmát lehet vele oldani, vagy sors feladatot teljesíteni. " A sors ugyanis, nem magányos vállalkozás" - Müller Péter. Egy szövevényes hálózat az életben való létezés, tehát, nem mindegy a találkozások minősége sem, hiába találkozom valakivel, ha rohanok tovább és nem "látom" a másikat, csak nézem, a felszínen maradok ilyenkor. Az Univerzumban, nincsenek véletlenek, egy napom alatt, olyan emberekkel fogok összefutni, rövidebb- hosszabb időt eltölteni, akikkel van sors, vagy karmikus feladatom. A "látás", a másik emberben rejlő igazságot engedi megpillantani, ami mindkettőnk igazsága is. A két ember közötti energiák, működni kezdenek, ez szükséges ahhoz, hogy egymásra tudjunk hangolódni, és könnyebben megtudjuk érteni a másikban rejlő miérteket, a felém való érzéseit, véleményét, látásmódját. Időt szánok a körülöttem létező valóság feltérképezésére, mert ami való, az igaz, ezáltal létező is. 

Önmagunk megismerése, fejleszti a látás folyamatát, a két dolog egyenesen arányosan jelentkezik, egyik, nincs a másik nélkül. Ahogy megértem saját magam, úgy a külső dolgok, események, találkozások minősége is változik körülöttem, a felszínesség mögötti eszencia, kivilágít, az elfogadás, együttérzés megjelenik.  Emberi mivoltunk jellemzői ezek a tulajdonságok, a szeretet velejárói, mivel az ember, a legmélyén jó. A másikat, legyen az ember, állat, növény, természet, látni, csak szeretettel lehet, nézni az érzék szervünkkel a szemmel tudunk, de látni, a bennünk lévő ember tud csak. 

A szemnek a szerepe, szintén fontos tényező, ez a  fizikai érzékelés, de lelki, szellemi sík egyszerre működik , ezek összhangja ad valós élményt. Az összefüggések láncolata alkotja az egészet, nem választhatóak el egymástól, a külső, és a belső, a fizikai, valamint a szellemi, lelki történések. 

Furcsa paradoxon, de a másik látása, önmagunk látása is. Mások által, önmagunkról is sok mindent tanulhatunk, visszavezethetnek önvalónk eredetéhez. Minden ember hasonló fizikai testtel rendelkezik, de a benne lakozó tudás, mindenkiben más, ezek látása a másikban,  egy egységélményt kölcsönöz. Tanítói lehetünk egymásnak, a bennünk lévő hiányosságokat, kiegészíthetjük a másik által, és fordítva, ő pedig belőlünk egészülhet ki.

Ha időt szánunk a környezetünkben élőkre, megtiszteljük őket azzal, hogy kölcsönösen láthassuk egymást. Ezt nevezik a kommunikációban "tiszta" adás- vételnek, amikor mindkét fél nyitottan közelít a másikhoz, előítéletek nélkül. A kommunikáció verbálisan, és non verbálisan is megtörténhet, de ezek kombinációival találkozunk életünk során a legtöbbet.  A kommunikáció, elengedhetetlen a körülöttünk lévő környezettel való kapcsolatfelvételnek, a másik látásának. Olyan, mint egy puzzle, a darabkák egymás segítségével fogják kiadni az egészet, így láthatjuk meg, a teljes képet. 

" Ha mélyen a szemedbe nézek, meglátom, hogy ki vagy, merről jössz és merre tartasz. Miért sírsz, és miért nevetsz, mit rejt mélyen a szíved..." - Sinoa