Önmagunk megismerése 10. rész
Az előző életeink, befolyásolják a jelen földi létünket, amit éppen most élünk. Minden egyes előző életbeli cselekedetünk, visszahat a mostani életünkre. Ez a karma, mely meghatározza, milyen minőségbeli létezésben vagyunk, jelenleg itt a földön. Arról már volt szó, mi a karma, hogyan lehet oldani és miért jó ezt megtenni. A következő kérdés, önmagunkban kell-e keresni, ezeket az előző életeket, ha igen hogyan tegyük ezt meg? Mikor beszélünk sorsfeladatról és mikor karmikus feladatról? A kettő ugyanis nem azonos.
Amikor szembesülünk a bennünk lévő tudásról és közelebb kerülünk belső valónkhoz, kezdenek felsejleni előző életbeli tapasztalások, szokások. Ezek fontossága, hogy az életünk megkönnyítésre szolgáljanak. A sors feladat és a karmikus feladat, nem elválasztható el egymástól, ez egy folyamat, egyikből adódik a másik. A karma előző, múltbéli cselekedetek láncolata, míg ezzel szemben, a sors feladatot, ebben az életben készítjük. A karmikus feladatoknál, nincs szabad döntésünk, ezt már hoztuk magunkkal előző életeinkből, ezzel szemben a sors feladatot, leszületés előtt kaptuk meg. Itt a szabad kezet kapunk, választási lehetőségünk van hogyan formáljuk sorsunkat. A karma a múltból jött, a sors a jelenben létezik és mi készítjük a jövőt ezekből.
Az idő áramlásában létezünk és túl sok karmikus feladatot halmozunk fel, ezeket pedig minden egyes leszületésnél, ki kell egyenlíteni. Olyan ez mint a mérleg, amíg nincs egyensúly, nem találjuk meg közepet, az igazságot, vagyis a tudást. Tehát nem léphetünk a jövőbe addig, amíg nem zártuk le a múltat és nem éljük meg a jelent. Időbe zárva élünk, arról már írtam, hogy az idő maga a test, az anyag, egy korlát, hogy feladatainkat időben elvégezzük. Miért kellenek korlátok, mert ki szeret feladatot végezni, senki. Mindenki élvezeteket keresi, amely örömöt ad, de ez miatt, ezek a feladatok háttérbe szorulnak és csak tolódnak, ez egy torlódási folyamatot idéz elő. Ezért vannak idő korlátok, ha önmagunkat megtaláljuk, nem sodródunk az idővel, hanem megéljük azt, a jelenben vagyunk, a pillanatban, a sorsunkat éljük.
Önmagunk megismerése által, a belső tudásunkhoz kerülünk közel, tehát a sors feladatunkat is megtaláljuk, mert minden belülről indul ki, soha nem kívülről kezdődnek el a dolgok. Aztán következik az időzítés, mert fontos, hogy jó helyen legyünk, jó időben, pont ott, pont akkor, amikor kell. A sorunknak és karmikus feladatunknak megfelelően létezni, annyit jelent, ott vagyunk és azt csináljuk, ami nekünk elősegíti a életük eszenciájának megélését. Az idő próbálja mederbe terelni, a múltat és a jelent, ezáltal a jövőt is. Ebből adódóan, a testünk öregedésével halad együtt az idő múlása, legalább is ezen tapasztaljuk a legjobban, az idő áramlását. Mindenki pont annyi időt kap, amennyi alatt tudja teljesíteni sors feladatát és oldani a karmikus feladatait, sem többet, sem kevesebbet.
A sors feladat tehát, kéz a kézben jár a karmikus feladattal. A sors feladatot viszont, itt és most készítjük, ami logikusan kihat a következő életünkre. A sors feladat tervszerű, nem mi találtuk ki, de általunk valósul meg és formálható, döntéseink meghatározzák. Ami másnak is jó, az a sors feladat, mert az ember nem magának él, amit cselekszünk az kapcsolódik valakihez, még ha nem is tudunk róla. Az életben az energiák, kapcsolatot teremtenek körülöttünk, hanem is vagyok valakivel fizikailag egy helyen, attól még akivel lelkileg kapcsoltban vagyunk, az megérzi minden rezdülésünket és ő is úgy fog reagálni. Lelki kapcsolatok vannak közöttünk, ez előző életbeli cselekedetek miatt jöttek létre, onnan hozzuk ezeket az ismeretségeket, ha készen állunk, hogy oldjuk velük a karmánkat, ezek az emberek megfognak jelenni életünkben.
Ebben az életben szinte minden, mindennel összefüggésben van. A sorsfeladat és a karmikus feladat is, de mindennek a kiindulási pontja, önmagunk megismerése. Önvalók megélése, segít válaszokat kapni, ki miért van itt, mi a dolga.
Folyt.köv.