Önmagunk megismerése 11.rész

A sorsfeladat és a karmikus feladatok, már az előző bejegyzésben is szerepeltek, szorosan összefüggenek egymással. Olyan sorsfeladatokat kapunk, amelyekkel a karma oldás is lehetséges. A sorsfeladathoz és a karmikus feladathoz szükséges a  másokhoz való nyitottság, ami közelebb visz minket önmagunkhoz.

A sors feladattokkal, a magunkban lévő tudást hozzuk elő, mely által, kiteljesedhetünk itt, ebben az életben.  Mások számára is hasznos lesz ,  ez nem egyszemélyes "játék". Más emberek által emelkedhetünk, vagy másokat emelhetünk magasabb szintre. Erre a tudás átadásra, vételre nyitottság igényeltetik, kell egy adó, és egy befogadó, adunk is, és kapunk is. A karma itt lép a képbe, előző életünk cselekedetei, bizonyos embereket fog a közelünkbe sodorni, akik közelebb vihetnek minket a sors feladatainkhoz, de oldhatjuk is a karmikus feladatainkat velük. 

Amikor egy ember megszületik, még nem tudja a sors feladatát, korral együtt ébred rá. Aki spirituálisan nyitott, egészen kiskorában ráérezhet mi is az ő dolga a világban, de van aki csak felnőttként jön erre rá. Ami mindenkinél egyforma feladat, az a szeretet szint emelése. 

Ahogyan oldjuk a karmáinkat és éljük a sorsunkat, úgy tisztulunk, így lesz helye az újnak, mert a folyamatos megújulás, csak akkor jön létre, ha van bennünk "hely", ahová betudjuk fogadni. A sorsunk útján járva, sorfeladatainkat teljesítve, karmáinkat oldva, univerzumi ritmusban vagyunk, nem pedig a világ által vélt sztereotípiáknak felelünk meg (pl,: életkorhoz párosított uniformizált feladatok,  emberek által előírt sémáknak megfelelni), a nyugalom és a kiegyensúlyozottság fogja ezt majd vissza igazolni. 

Fontos azt megjegyezni, sosem késő ezzel foglalkozni,  önmagunkat megismeri, sorsunk útjára térni, karmánkat oldani. Az élet itt a földön, nem csak fizikai szükségletek kielégítésére miatt jön létre, az emberi tudat szint fejlesztése, ugyanolyan mérvadó. A fizikai anyag, amiben élünk hozzá segít ezeknek a feladatoknak a teljesítéséhez, ezért mondják, épp testben, épp lélek. 

A sorsfeladat meghatározó az ember életében, értelmet ad neki. Folyamatosan jeleket kaphatunk erre vonatkozólag, merre is kell menni, mi a dolgom ebben az életben. Az ego itt nem szól bele a játékba, mert az ön célú feladat megoldás lenne, ami csak nekünk lenne jó, ez rossz irányba is elviheti az ember, letéríthet a sorsunk útjáról. 

Sorsunk olyan, mint egy mandala, ahogyan türelmesen, gondosan készítik el. A középpontban önmagunkat vélhetjük felfedezni, az addig vezető út pedig képlékeny és illékony, mint az emberi élet. Az elkészítése a keleti kultúrákban több ember által jön létre, nem egy masszív anyagból készítik, arra utalva, hogy az élet is létre jön, de egyszer véget is ér. Folyamatos készítést igényel, és minél több motívum díszíti, annál színesebb tartalmasabb lesz. Középen pedig megtalálható a centrum, mindennek a kiinduló pontja, origója. Az univerzum ábrázolására használják, a kör alakzat, a kerek egészet, a teljességet tükrözi. Mivel ezek a kultúrák úgy tartják, hogy az ember az univerzum mására lett teremtve, így az embert is ábrázolja, minél egészebbek vagyunk, annál színesebbek, tartalmasabbak. 

Sorsunk megélése által leszünk azok, akik valójában vagyunk, amiért itt létezünk. Kerek egészek vagyunk és minél messzebb haladunk az utunkon, annál több színt ismerünk meg magunkból, ezáltal más emberekből, a világból, az univerzumból. 

Folyt. köv.