Önmagunk megismerése 3. rész
A külső hatások, megfelelés, hátráltatja az embert a haladásban. Abban az útrendszerben, ami nekünk van kijelölve, csak mi navigálhatjuk magunkat. A zsigereinkben érezhetjük, merre van a jó irány, senki más nem tudhatja helyettünk.
Milyen könnyű is lenne, ha valaki jönne és megmondaná, merre kell haladni a sorsunk útján. Nekünk csak az lenne a dolgunk, hogy kövessünk egy térképet, amit már valaki megtervezett. A lényeg itt azon van, nekünk kell megtervezni ezt a térképet, és megtalálni a rajta a helyes irányt. Manapság sokan adnak tanácsot más embereknek, mikor mit tegyenek, mit egynek, milyen párt válasszanak, ezt a felsorolást reggelig lehetne folytatni, annyi helyről áramlik felénk az információ.
Olyan világban élünk, ahol információ halmazokkal találkozunk, ráadásul nagy mennyiségben. A modern technikának köszönhetően, ez a sok adat gyorsan tud elérni hozzánk. Megtalálnak olyan információk is, melyeknek a rendeltetésére, nem biztos, hogy nekünk éppen szükségünk van. Ahhoz, hogy mi ezeket az infókat kitudjuk szűrni, ismerni kell önmagunkat. Mi az amire nekem szükségem van, mit szeretnék látni, hallani a nagyvilágból.
Minden embereben létezik, ez az úgynevezett szűrő, melyet vagy tudatosan használunk, vagy nem. Ha tudatosan használjuk, akkor olyan információs halmazokat keresünk, amelyek segítenek az életben. Ha nem tudatos a szűrőnk beállítása, akkor könnyen befolyásolhatóak leszünk, és követünk valamit, vagy valakit. A befelé figyelés által, észrevehetjük a jeleket, melyeket testünk, lelkünk szellemünk, küld felénk, ez is egy információ, csak ez nem a külvilágból érkezik felénk, hanem önvalónkból jön. A a belső jelekre gondolok itt, érzésekre, nagyobb hangsúlyt fektetünk, könnyebben döntünk, és reagálunk a külső ingerekre, mi az amit befogadunk, és mi az, amit nem. Az érzéseink nem hazudnak, a lélek küldi ezeket az érzéseket felénk.
Az előző részben a gyermekeket vettük alapul, hogy ők még a külvilágtól kevésbé vannak befolyásolva, ezért teljesség érzését jobban átélik. Nem érdekli őket az, mit mondanak nekik mások, nem akarnak különböző kívülről jövő hóbortnak megfelelni. Ezért tudják átélni, a jelent. Mert míg egy felnőtt, aki kifelé figyel folyamatosan, lemarad a jelenéről, a most pillanatáról, addig a gyermek nevet, ha úgy tartja kedve, sír ha éppen ilyen érzések öntik el. Ők megélik az érzéseiket, a jelent, a saját önvalójukat.
A keleti kultúrákban az önazonosság megtalálása, és ennek kifejezése, külső- belső békét eredményez. Miért is fontos, az önmagam valós megnyilvánulása? Mert minden ember egyedi. Van mindenkiben valamilyen velünk született tudás, amellyel valamit hozzá adunk ehhez a földi léthez. Ezt az "egyediséget" kell őrizni.
Folyt. köv.