Önmagunk megismerése     4. rész

A közép megtalálásával rálelhetünk önvalónkra, egyediségünkre, mellyel ebben a világban létezünk. Ilyenkor a "középben" vagyunk, harmónia, egyensúly teremtődik körülöttünk, bennünk. Átélhetjük a szabadság érzését, külső dolgok nem befolyásolnak bennünket. A bennünk lévő tudásból táplálkozunk. De lehet-e ebben az állapotban, tartósan benne maradni?

Az előző bejegyzésekben már érintettük, hogy a belső egyensúly megtalálása által, elérhető egy stabil állapot, ilyenkor mindig valaminek a közepén vagyunk. A végletek, nem tudják biztosítani a harmóniát, amire azért van szükség, hogy testünk, lelkünk és szellemünk jól tudjon működni, együtt. Ebben az állapotban, nem mindig tud az ember benne maradni, külső tényezők és belső viszály miatt. Vannak olyan kultúrák, ahol a szerzetesek meditálással elérik ezt az állapotot. Ők, kiszakadnak ebből a világból. Egy magasabb energia szinten vannak. Mitől lehetséges ez? A szeretet egy magasabb formájában léteznek. Különböző szintek vannak itt a földön. Minél nagyobb a szeretet rezgése valakiben, annál magasabban van ő is. Hogyan is képzeljük el ezt. Két emberrel, hasonló dolog történik, az egyik, akiben alacsonyabban rezeg a szeretet energia, teljesen másképpen éli meg a szituációt, mint aki a szeret egy magasabb szintjén van. A második esetben, egy egyensúly uralkodik az egyénben a szeret által, így jöhet jó, vagy rossz nem tud olyan könnyen kibillenni a középből. Ugyanis a bennünk lévő tudásban, ott van a szeret energia is. Tehát minél jobban ismerjük és "szeretjük" önmagunkat, annál több belső tudásra teszünk szert, és annál több szeretet energiát tudunk befogadni és adni. A "bizalom", fokozatosan alakul ki, a tudás megszerzése által. Ehhez, kellenek a megtapasztalások is.  Minél nagyobb bizalommal fordulok a külvilág és önmagam felé, annál nyitottabb leszek a fejlődésre. A belső tudás segíti, a bizalom erősödését. Tudom kivagyok, honnan jövök és merre tartok. 

A bizalom, egy nehezen elérhető állapot, egy kihívás életünk során. Olyan, mintha egy elveszett dolgot kellene vissza szerzeni, mely valamikor az út során, észrevétlenül elillant volna mellőlünk. Ahhoz, hogy befogadni és adni tudjunk, fontos a másikba, valamint az önmagunkba vetett bizalom. Ha ez nincs, egy blokkolt állapotot érezhetünk. Előző rossz tapasztalatok, emlékek, amelyek a bizalmi tőkénket megingatják. Ha ezeken nem lépünk túl, magunkkal cipeljük őket, ezáltal az "új" nem tud elérni hozzánk. A harmóniánk és egyensúlyunk fontos része, a bizalom. Megbízom a belső tudásomban, illetve abban, amit kívülről a külvilágból befogadok. Tudatosan cselekszem.

A belső tudásunk növekedésével, egyenesen arányosan nő a bizalmunk is. Egy olyan egyén, aki nyer valamiféle visszaigazolást, könnyebben kialakítja magában a bizalmat. Ezt a visszaigazolást nem kívülről kell keresni, hanem belülről. Egyfajta megnyugvás érzést fogunk érezni, még akkor is, ha a környezetünk nem igazolja vissza ezt. Minden, mindennel összefügg, a bizalom pedig, ezeknek az összefüggéseknek az alap pillére.

"Ha bízom, olyan mintha kinyílna a világ..." 

folyt. köv.