Önmagunk megismerése 6. rész

Önvalónk megismeréséhez elengedhetetlen, hogy tudjuk honnan jöttünk és hol helyezkedünk el a világban. Nem csak a szűk környezetünket illő ismernünk, az egész Univerzumot, amiben mi is létezünk. 

Egy nagy egész részei vagyunk, mi emberek itt a földön. Ezt a nagy egészet  Univerzumnak nevezzük. Amikor az eredetünk kérdése felmerül bennünk, akkor valami felsőbb dologra gondolunk. "Ami fenn van, az van lenn is, ami fenn van, az van benned is" - minden bennünk lévő tudást "fentről" hozunk, ez az amit nem itt a földön sajátítjuk el. Ez a tudás halmaz, előző életbeli tapasztalásokon alapul, amelyeket ebben az életben fejlesztünk tovább, valamint új tapasztalások által egészítünk ki. Tehát ami fentről hozunk, az van bennünk van.

Minden leszületésnél, a csillagok állása is döntően meghatározó (asztrológia), a tizenkét égövre  jellemző karakter jegyek egyike fog ránk illeni, attól függően milyen időpontban születünk. A bolygók állása is fontos lesz, kihat egész földön töltött életünkre. Az indiaiak jóga asztrológiának nevezik azt a tudományt, ami a tizenkét csillagjeggyel foglalkozik. A keleti kultúra is azt vallja, az ember szelleme, mind a tizenkét csillagjegyben lefog születni, ugyanis mind a tizenkétszer teljesen más mentalitással és sors feladattal éljük majd az életünket. Az indiai jóga asztrológia azt is említi, hogy egy csillagjegyen  belül is három szint létezik, alap, közép és felső szint. A legemelkedettebb állapot elérése a cél. Az indiaiak úgy tartják, egy ember, addig születik le azonos csillagjegyben, amíg meg nem tanulja, a neki kirótt feladatot. Tizenkétezer éve van mindenkinek, a tizenkét csillagjegyet teljesíteni. 

Ahogy hatnak ránk az univerzumból érkező energiák, mi is úgy hatunk a körülöttünk lévő tágabb környezetre. A mi rezgéseink, ugyanúgy jelen vannak a földön és azon kívül. Tehát hatást gyakorolunk, itt a földön és azon kívül is, ahogyan ránk is hatást gyakorolnak, a magasabb dimenziókból érkező energiák. 

A bennünk lévőtudást is "hozzuk" magunkkal, amikor leszületünk ide a földre. Ha tudatosan kezd élni valaki, a szűk környezeten kívül nyitott lesz, egy tágabb szemlélet módra. Ez a nyitottság hozza a folyamatos tudást. Miért folyamatos? A tudás nem egy olyan dolog amit egyszerre ismerünk meg, fokozatosan a szellemi fejlődésünkkel együtt nyilvánul meg. A nyitottság azt jelenti, hogy elfogadom a bennem lévő jót, ami az eredetemmel együtt hoztam magammal, ami nem csak nekem, de másoknak is jó. 

Manapság modernizálni akarunk mindent, de vannak örök dolgok amiket nem lehet. A még ma is élő, ősi hagyományokkal rendelkező népek értik ezt. Ők keresik a harmóniát és alkalmazkodnak a természethez. A csillagászatot is használják, a teendőiket így igazítják, például a földműves munkák során. Az indiánok olyan bölcs szemlélettel élnek, amiből tanulhatna sok más népcsoport is. A születés és a halál számukra egy körforgás részei, amely ahhoz kell, hogy minél többször újjászületve, egyre magasabb szellemi szinten létezzenek. Így tudják, nem csak ebben az életben lesz lehetőségük a fejlődésre. A mohóság, rájuk nem jellemző. Az égi és földi környezettel egyformán egyensúlyt tartanak fenn.  Ezzel szemben, a nyugati kultúra azt várja el, hogy hozzá alkalmazkodjon mindenki, még a természet is. Fel gyorsítanak mindet, mert a türelem, az nem működik, mindet azonnal akarok elv van érvényben. Ami nem is lenne baj, ha ez nem hatna ki másokra is. Olyan környezeti katasztrófák vannak napjainkban, amelyek ártatlan embereket is veszélyeztetnek.

 Az embernek tudatosítani kell önmagukban, nem csak egy szűk környezet az ahol élnek, mindenkire és minderre hatással lesznek a tettei. Amit ma megteszek, az lehet, hogy egy több százezer kilométerre lévő emberre, vagy egy másik kontinens környezetére, élővilágára befolyással lesz. Itt most mondhatnánk azt, hogy de hát én csak egy kis pont vagyok a világban, de a "nagy egészben" mindenkinek és mindennek szerepe van. Minden olyan lény, aki "élő" ennek a folyamatnak a része, igaz, hogy a "civilizált" ember határokat állított fel, de minden létező élőlény, az egész része. Élő organizmussal rendelkező élőlények a nagy egészben, ugyan olyan fontosak, az már egy más kérdés, hogy az ember  tudattal rendelkezik és felelős minden élőlényért. Ezért jó, tudatosan létezni itt a földön, mert ez az "egész" élményét hozza elő. Ez az élmény, szó szerint azt jelenti, benne vagyok a mindenben, vagyis az egészben és nem az anyagban.  A testben az anyagban nyilvánulunk meg, de a tudatunk által létezünk, ami szellemi. Az emberek amikor a boldogságot keresik, ezt akarják, mert ez a boldogság, azért mert ez állandó és örök, míg az anyag (test) múlandó. A testtel örömöket élünk át, míg a tudatos léttel boldogságot. (ezt majd egy következő bejegyzésben részletesen)

Az eredetünk, örök és állandó. A testi lét az, ami egy időszakot ölel fel, de ez nem állandó. A tanulási folyamat része, a testi lét. A test, mint a szellem és a lélek lakhelye, szintén egy felsőbb rendű megnyilvánulás, csak nem örök életű, múlandó.

Ahhoz, hogy megismerjem önvalóm, vissza illik térni a kezdetekhez, az erdőhöz, mindennek a kezdetéhez. Ha tudom honnan jövök, könnyebb a jelen pillanatban élni, amely nyugalmat és harmóniát  teremt.  Önvalónk origója, a bennünk élő tudás "lakhelye". 

Folyt. köv.

Zene: Vangelis

Linkek: https://www.youtube.com/watch?v=IDXp1tpPD38

               https://www.youtube.com/watch?v=DFFc8TGJPNo