Önmagunk megismerése 7.rész
Azt már tudjuk az előző bejegyzésből, miért jó tisztában lenni az eredetünket és ismerni honnan jövünk. Kicsit mélyebb témát érintve, most a bennünk lévő tudásról lesz szó, amellyel a sorsunk útján járhatunk.
Sokszor volt már megemlítve, hogy egy velünk született tudás halmazzal születünk le a földre, melyet hozunk magunkkal. Ez a tudás bennünk él, nem a külvilágból szerezzük meg. Ezt nem úgy kell elképzelni, hogy azonnal megismerjük, teljes egészében ott él bennünk, de fokozatosan jön elő. A külvilágban megszerzett tapasztalások, segítik ezt a folyamatot. Egy buddhista mondás szerint "akinek por lepte a szemét, annak nem való a tan...", Buddha úgy gondolta, ennek a tudásnak a megismerésére, meg kell érni. Furcsán hangzik, de félelmetes is lehet, amikor olyan dolgokat fedezünk fel önmagunkban, amit nem is gondoltunk volna és ezt nem tudjuk alkalmazni. Arra gondolt Buddha, vannak olyan emberek, akik nem alkalmasak arra, hogy az önvalójukba rejtett tudást, felszínre hozzák és megértsék. Érzelmi intelligencia fejlődésének fokozatos növekedésével tehetünk szert a bennünk rejlő "kincsre". A szeretet szint növelése által, kiérdemeljük a tudást, ugyanis ez egy hatalom, amivel lehet élni és vissza élni, a benső igazság viszont mindenkinek jó kell, hogy legyen. Ezért, aki a tudáshoz hozzá jut, az már nem egoistán használná azt fel. Onnan tudjuk, amikor belső tudatos ismeret a felszínre jön, hogy az mindenki számára hasznos lesz, sosem öncélú. Az ego, itt nem szólhat bele semmibe, háttérben marad.
Minden emberben van, belső hozott tudás. Van, aki felszínre tudja hozni ezt, és van, aki nem. Ha folyamatosan a középben vagyunk, akkor a tudás áramlik. Minden emberben, más lesz az a tudás halmaz, amellyel rendelkezik élete során. Ez az ismeretanyag, segít a sors feladatunk beteljesítésében. Tehát, ha a középben vagyunk, a tudásban vagyunk, ami által haladunk és folyamatosan beteljesítjük, a sorsunkat. Megéljük a jelen pillanatot, mert egy folyamata részei vagyunk, nem kívülről a külvilágban, az anyagban létezünk, ahol csak múlandó dolgokat tudunk létre hozni, belülről, kifelé élünk tudatosan. A tudást egy magasabb sugallat által kapjuk, a művészek ihletnek is nevezik, ha azt halljuk nincs ihletem, ilyenkor nem vagyunk a középben.
A tudást nevezhetjük megvilágosodásnak is. Az indiaiak úgy tartják, mindenkiben ott rejlik a lehetőség, hogy egy élet alatt megvilágosodjon. A testünk, lelkünk, szellemünk pont úgy van tervezve, hogy erre képesek legyünk. Három szintet különböztetnek meg, ember alatti, emberi és ember feletti szint. Miért fontos ehhez a szeretet? A szeretet energia felvételével, egy magasabb állapotban kerülünk, emberi, ember feletti szintre. Első lépés, önmagunk szeretete, szeretem önmagam, mert tudom, hogy jó lakozik bennem. Elfogadom, a bennem rejlő ismereteket és ezáltal tudom, ezt a szeretet kifelé, másnak is közvetíteni. Ezen a szinten, nincs önzés, minden cselekedet egyetemesen zajlik. Minden, ami egyetemes, egyszerre mindet magában foglal, nem tesz kivételt, hogy valaki szegény, vagy gazdag, felnőtt, vagy gyermek, nő, vagy férfi stb..., mindenki élőlény, mindenki egymásnak megadva a tiszteletet, létezik. Levetkőzünk, minden szerepet.
A nyugati világ anyagban való lét, azt sugallja manapság, legyünk egyformák, mert akkor könnyebben szót értünk egymással. De ezt a külsőségekben szeretné elérni, a belső fejlesztése pedig elmarad, annyira a külső dolgokra kerül fókusz, hogy csak a testi megnyilvánulás, a látható lesz a fontos.
Minden ember különbözik a másiktól, annyira egyediek vagyunk, ez a tudásra is igaz, mindenki mást tesz hozzá a földi létéhez, mert mindenkiben más rejlik. Ez a fejlődési folyamat lenne az, ami egyetemesen is fejlődést generál. Ha mi fejlődünk, bármilyen hihetetlenül hangzik, de más is fejlődik általunk. Ezért nem lehet uniformizálni, a bennünk lévő tudást, mert mindenkiben, másképpen nyilvánul meg. Ennél a témánál, nem lehet általánosítani, mindenkinél olyan egyedi felismerések lesznek, és külsőleg is olyan segítséget kaphat, mely egyedi. Mert az út azonos, ezt viszont, hogyan érjük el, az különböző lesz.
A keleti kultúrákban mesterekről beszélnek, akik segítették a tanítványaikat, de nem tehették meg helyettük, az utat. A mestereknek pont az a dolguk, hogy vezessék a tanítványokat és kínáljanak alternatívákat, de dönteni soha nem döntenek helyettük. Egy jó mestert onnan lehet megismerni, nem erőszakolja senkire a saját maga igazságát, hagyja megtapasztalások útján a tanuló rájöjjön, mi a helyes választás. Mivel ő, már a megvilágosodás fázisain keresztül ment, hiteles mert tudja miről beszél, átélte azt. Itt a tanítványok, már gyermek korban mesterekhez kerülnek, nem is hagyják, hogy hasson rájuk a társadalmi elvárás.
A nyugati kultúrában a külső elvárások, önbizalom rombolóak, sokféle anyagi elvárásnak, kitalált szerepnek kell megfelelni. Önbizalom nélkül hogyan ismerhetném és szerethetném saját magam, pedig pont ez a lényeg, az önmagamba vetett bizalom. Ez egy alap pillér, ami nélkülözhetetlen ahhoz, hogy a teljesség érzését átélhessük. A bennem lévő ismeret által lehetek, teljes egész, aki érti a dolgok, miért történnek körülötte és nem sodródik, hanem tudatosan éli az életét. A tudatos szóban, ott van a "tud", tehát valamit tudok, nem a sötétben tapogatózom, nyitva a harmadik szem.
Ha közepet megtaláltuk önmagunkban és tudás által létezünk, a sorsunk útján járunk. Tudjuk mi a célunk, miért vagyunk itt a földön. Minél jobban ismerem önvalómat, annál jobban ismerem a körülöttem létező világot, a nagy egészet.
Folyt. köv.
Meditációs zene
Link: https://www.youtube.com/watch?v=RgqxZU6_qOY