Vasárnap

Halk jazzt hallgatok az ágyban. Esős nap, esőcseppek az ablakon, este. Az utcai lámpa fénye behatol a sötét szobába, a fényjáték  keresztet vet a szemem elé. Az első gondolatom az, hogy Isten, vagy legfelsőbb tudat szereti a jazzt, a békés pillanatokat vasárnaponként. Eközben az esőcseppek olyanok, mint a csillagok az éjszakai égbolton. A tökéletes pillanat, ilyenkor az élet szinkronban van, igen tudom, hogy a tökéletes szó nonszensz, de jelen pillanatban ez tény. Az emberi lény nem tökéletes, másrészt a világegyetem tökéletességében lehet. A következtetés az, Isten és a jazz kapcsolata olyan erős, hogy vasárnapi hangulat van a szobámban, mert a vasárnap Istené, aki lágy jazzt hallgat...