Vers

Ajándék

Szerelem, most mit teszel velem?

Vakságom porán kapaszkodsz velem,

Ismeretlen táj e virágos rét nekem,

Felfedezni eddig, akadályozott a sötét félelem.

Önmagam mélységeibe meg merítkezem,

Hol pislákolva mutatkozik a reménysugár,

Felcsillan az igazság zenéjének refrénje,

Ily mélységekbe, eddig sosem merészkedtem le.

Már érzem, fogod kezem és vezetsz sebesen,

Kacajod csilingelése, oldja a gátlásokat bennem,

Féltő simogatásod puhán átölel, körbevesz,

A vak szemem fénnyel megtelve, újra látni kezd.

Oh szerelem köszönöm neked, eme tettedet,

Hideg, fagyos vidékről, kivezettél engemet,

Meggyújtottad bennem a tűzet, a lélek meleget,

Köréje ülve most már, sosem fázom meg.

/ Irházi Barbara /