VERS- Váratlan vendég

Érzelemben fürödve úszom az árral szembe

magamat megynyitva, kissé nyafogva 

tudomásul veszem bennem él a szerelem.

Szóltam ne jöjjön, nem állok készen fogadni őt

tavaly novemberben hideg szeles időben.

Szavam megsem hallva, ajtómon kopogtatva 

sietősen rohant belém, felborítva addigi éltem

monoton csedjét melyben éldegéltem. 

Jól van, gondoltam magamban csak gyere

azt hiszed könnyen bevehetsz egy olyan helyet,

amelyet egy várnál is jobban őriznek.

De ő száz katona erejével jött előre

 a váram védtelen lett előtte, 

ereje a kapuimat döngette.

Már gyenge voltam védekezni ellene,

 fehér zászlóm felemelve fejet hajtottam előtte, 

őszintén mondom engem is meglepve, de örülve.

Magányos farkas már nem vagyok, a szerelemmel lakok

hely akad bőven a számára, ostroma után nyertes csatát vívva,

 titokban remélve örökre nálam maradva...

/Irházi. B/