Létezésünk mint olyan, energetikai megnyilvánulás a térben, hol magasabb, hol alacsonyabb szinten lobog, szinonimája a tűz. Az összefüggések sorozatának egy darabja...

A szabadság az az érzés, melyet minden ember folyamatosan keres élete során, és végső célként szeretne elérni. Az út a célig hosszadalmas, tapasztalásokkal telített, a cél végső soron nem itt a fizikai létben teljesedik ki. Vajon ki mondhatja magát szabadnak, ki az, aki átéli ezt az érzést a szó valós értelmében?

Az ismeretek halmazain belül, az ősi megnyilvánulásában rejlő igazság kivetülésének alanya, az Én. Az origó azonos a céllal, azzal a végállomással, amely ebben a fizikai létben ér véget, de a fizikai testen kívül folytatódik a végtelenbe fut. Fázisokon keresztül valós énünkhöz eljutva, megnyugvást hozva egységbe olvadni.

Az új sorozat következő részében egy ismerős író, filozófus és spirituális tanító írása lesz olvasható újra, ő nem más mint, Jiddu Krishnamurti. Egy olyan témáról lesz szó, amely a rohanó világban kevésbé kerül előtérbe, ez a csend.

Az idő meghatározására sok elméletet felvázoltak már a tudósok, viszont a filozófusok, guruk, mesterek az időtlenség létének fontosságán merengenek oly sokat, amíg az egyik a fizikai valóságban keresi az igazságot, addig a másik egy teljesen más dimenzióban véli felfedezni azt. De vajon miért is érezheti az ember azt, hogy idő nélkül való amikor...