Weöres Sándor idézeténél jobban nem is lehet megfogalmazni, milyen kollektív sorsfeladat vár a létezésben minden emberre. Mi a közös pont, ami összekapcsolja az eget a földdel, amely által összeköttetés létezik, és ebben a kötelékben mi a szerepe az embernek. Vajon maga a költő mire gondolhatott...

Az új sorozat folytatásban egy olyan témáról lesz szó, amiről lehetett itt olvasni a blogon, ez nem más, mint az idő kérdése. Következő írónk Jiddu Krishnamurti, aki meghatározó filozófiai megközelítései számomra nagyon hitelesek, minden spiritualitást érintő kérdésben.

A zajos külvilágtól érkező külső impulzusok hatása alatt létezve, bennünk mélyen ott rejtőzik a csend áldott puhasága. Itt minden létező egyén visszavonulhat, menedéket lelhet az ember kreálta sebesen haladó világ elől. Vajon mi történik akkor, amikor nem történik semmi, a csendben?

A változással ebben az életben előre haladási lehetősége nyílik, minden érző lénynek. Mélyebben érintve a témát elérkezünk egy olyan részhez, ahol karmikus létek köszönnek vissza, amelyek erre az életre is hatással vannak. Nincs olyan lény, aki ne találkozna ezzel az érzéssel, bár lehet, hogy magyarázatot adni nehéz rá. Fejlődni vajon hogyan lehet...